|
Jézus az igazi húsvéti bárány 2010. április 4., vasárnap 08:00
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor az Egyház amiatt örvendezik, hogy Jézus feltámadt a halálból, s ezáltal minden embert megmentett a bűntől. A húsvétban az is megmutatkozik, hogy mi Isten terve az emberrel: a halál hatalma alatt álló régi emberből új embert teremt az örök életre. Jézus Krisztus saját példáján mutatja meg, milyen ez az új, megszentelődött ember.
A húsvéti vigíliát követő, húsvétvasárnap hajnali ünnepi szentmise az V. századra vezethető vissza. A szertartás során, a szentlecke után a XI. századtól kezdődően éneklik a sequentiát, amely a feltámadt üdvözítő Krisztusnak, a mi húsvéti bárányunknak a dicséretét zengi. A húsvéti ünneplés részeként a húsvéti gyertya mindig a szentély vagy az oltár közelében áll. A húsvéti gyertya Jézusra, a „világ Világosságára” emlékezteti a híveket.
Az Ószövetségben a bárány volt a zsidó húsvét eledele; hiba nélkülinek kellett lennie, vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Úr a zsidók házait megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány megmentette a zsidókat, úgy mentette meg aztán Jézus az egész emberiséget a haláltól. Ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten bárányának. Ezt a jelképet a húsvéti étkezés is tovább élteti: sok helyen bárányt esznek vagy az arra emlékeztető sonkát. Az Egyház is megszenteli ezt a szokást a húsvét hajnali ételszentelés szertartásával.
Húsvétkor az Úr feltámadását kiemelten ünnepli az Anyaszentegyház nyolc napon keresztül, amelyet például a mise végi áldáshoz kapcsolódó alleluja fejez ki. Húsvéttól kezdve egészen az ötven nappal későbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti öröm járja át az Egyházat. Húsvét nyolcada fehérvasárnappal, az isteni irgalmasság vasárnapjával zárul.
A szertartások rendje a püspöki székhelyeken
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,6-14
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
A nap szentje
Szent Fülöp és Jakab apostolok
Mutasd meg nekünk az Atyát! – kérjük mi is Jézustól, mert bennünk van az Isten látás vágya. A világot, és benne kezed műveit szemlélve már sejtjük hatalmadat, Urunk. Tetteidet látva már érezzük közelségedet. Járj velünk az úton, Urunk, amely az Atyához vezet, és taníts minket az egyetlen igazságra, amely az örök életet jelenti!
|
|